Az érzelmek és a döntéshozatal közötti kapcsolat egy rendkívül érdekes és összetett témakör, amelyet számos kutatás vizsgált már. Míg a korábbi elméletek az érzelmeket és a racionalitást egymással ellentétes erőknek tekintették, ma már egyre világosabb, hogy az érzelmek mélyen beágyazódnak a racionális gondolkodásba és felismerésük elengedhetetlen a sikeres döntéshozatalhoz.
Minden ember, minden nap hoz döntéseket és bár sokan igyekeznek „racionálisan” megközelíteni ezeket a helyzeteket, azt kell látni, hogy tudatalatti befolyásoló tényezők lehetnek:
A fenti befolyásoló tényezők egymástól függetlenül is hatnak és ha egymással ellentétes irányúak, akkor belső konfliktushoz és döntési nehézségekhez vezetnek. Például, ha a valakinél a tanult generációs mintázat az, hogy meggazdagodni nem lehet tisztességes úton, de a felettes vezetője épp most ajánlotta fel az előléptetést, ami jelentős fizetésemeléssel jár és akaratlanul is pozitív nyomást gyakorol az illetőre, akkor ő nem fog tudni felhőtlenül örülni, hanem lesz például egy gombóc a gyomrában vagy a torkában és hezitálni fog, de maga sem érti miért. Egy másik példa lehet, az, amikor egy CEO erősen hisz a csapatmunka és a közös döntéshozatal fontosságában, mert korábbi tapasztalatai alapján ezek mindig a legjobb eredményekhez vezettek, de egy hirtelen válsághelyzetben, amikor gyors és határozott döntésre van szükség, az idő nyomása miatt egyedül kell meghoznia a döntést, anélkül, hogy konzultálna a csapatával. Ebben a helyzetben a vezető belső konfliktust élhet át: egyrészt ott van a meggyőződése, hogy a legjobb döntések csapatmunkában születnek, másrészt a válsághelyzet sürgető jellege azonnali cselekvést igényel. Ha a vezető nem képes gyorsan felülkerekedni ezen a belső ellentmondáson az a döntéshozatal késlekedéséhez, bizonytalansághoz vezethet, ami végül a szervezet számára kedvezőtlen kimenetelt eredményezhet, számára pedig megterhelő mértékű stresszt és szorongást generál.
Az érzelmek és a racionalitás, ahogyan látjuk, élesen nem választható el egymástól, hiszen azok számos esetben a tudat alatt is befolyásolják a gondolkodási folyamatokat és döntéseinket.
Az érzelmi intelligencia és a döntéshozatal
Az érzelmi intelligencia az a képesség, hogy valaki felismerje, megértse és hatékonyan kezelje saját és mások érzelmeit.
Az érzelmi intelligenciának kritikus szerepe van a döntéseink meghozásában. Az a vezető, akinek magas az EQ szintje könnyebben elkerülheti a túlzott érzelmi reakciókat, amelyek torzíthatják az ítélőképességet. Egy magas érzelmi intelligenciával rendelkező személy jobban tudja értelmezni a helyzeteket, átlátja a csapata reakcióit, megfelelően tudja lereagálni a nehezebb helyzeteket is és így képes olyan döntéseket hozni, amelyek hosszú távon is előnyösek.
Például egy stresszes munkahelyi helyzetben a magas EQ segíthet, hogy a vezető higgadt tudjon maradni és ne engedje, hogy a pillanatnyi érzelmi nyomás negatívan befolyásolja a reakcióit és az ítélőképességét.
Az érzelmek szerepe a hosszú távú döntésekben
Az érzelmek nemcsak a rövid távú döntéseket befolyásolják, hanem a hosszú távú célok elérésében is meghatározóak. Amikor valaki karrierútját vagy életpályáját választja, az érzelmek, mint a szenvedély, a félelem vagy a remény, alapvetően formálják döntéseit. Az emberek azokhoz az utakhoz vonzódnak, amelyekhez pozitív érzelmek kapcsolódnak, míg azokat a lehetőségeket, amelyek félelmet vagy bizonytalanságot keltenek, gyakran elkerülik. Tipikus példa erre az, amikor valaki művészi tehetséggel születik, például zseniálisan rajzol, de a család vagy a környezet hatására biztonságra játszik és inkább „rendes” egyetemre megy és „rendes” állást keres, mert a művészetből nem lehet megélni. Pedig, ha átgondolná a lehetőségeit, ha megoldáskereső attitűddel állna hozzá, akkor lehet, hogy kiváló és keresett grafikus válhatna belőle, arculattervező, esetleg animációkat tervezhetne. Számtalan fantasztikus lehetőséget zár ki a berögzült mindset, aminek egy boldogtalan életpálya lehet a következménye. Gondoljuk végig, hogy egy berögzült vezetői mindset milyen hatással lesz a szervezet életére?
Szociális és kapcsolati kontextus
Az érzelmek szerepe a vezetői döntéshozásban nem korlátozódik egyéni szintre. A társadalmi kapcsolatok és a csoportos döntéshozatal során az érzelmek még inkább előtérbe kerülnek. Egy családi döntés, például egy közös nyaralás tervezése gyakran jár vitával és konfliktusokkal.
Egy munkahelyi csapat döntései során az egyéni preferenciák, hitrendszerek, korábbi tapasztalatok, a közös célok iránti elkötelezettség vagy a csapattagok közötti szimpátia, a vélt vagy valós érdekek kulcsszerepet játszanak és mindezt összehangolni nem egyszerű…
Az ilyen helyzetekben a döntések gyakran kompromisszumok, lemondások eredményeként születnek meg, ahol az egyének érzelmei befolyásolják, hogy melyik irányba hajlik a mérleg. A vezetők és döntéshozók számára különösen fontos, hogy felismerjék és kezeljék a csoportban felmerülő érzelmi dinamikákat, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek mind a csoport, mind az egyének számára előnyösek. Sokat segít, ha a célokon előre kijelölt és tisztázott értékrendszer mentén dolgozunk.
A social media hatása
A közösségi média platformjai jelentősen átalakították az emberek érzelmeinek megélését és kifejezését, ami kihathat a döntéshozatalra is. Az online térben a felhasználók gyakran impulzívan reagálnak, anélkül, hogy teljesen átgondolnák a döntéseik következményeit. Az érzelmek azonnali kifejezése, mondjuk egy dühös hangvételű, negatív bejegyzés kommentelése „felcseszi az agyunkat” és – akár – órákig tartó negatív hatással lehet a hangulatunkra, ami miatt borúlátóbbá válhatunk, beszűkülhet a gondolkodásmód, az pedig befolyásolja a döntéseinket.
Arról nem is beszélve, hogy a közösségi média platformokon nagyobb elérést generálnak az érzelmileg túlfűtött tartalmak, amik aztán nagyobb eséllyel váltanak ki interakciókat. Ez egy ördögi kört eredményezhet…
Érzelmek és morális döntéshozatal
Az érzelmek szerepe különösen érdekes a morális döntéshozatalban. Erkölcsi érzések, vagyis az értékrendünk alapján hozzuk a döntéseket, majd vannak, akik utólag próbálják meg racionalizálni azokat. Egy vezető, aki egy nehéz gazdasági helyzetben álló vállalat élén áll, dönthet úgy, hogy elkerüli a munkavállalók elbocsátását, pedig a pénzügyi adatok azt mutatják, hogy rövidtávon ez lenne a legjobb döntés. Az empátia és a felelősségérzet a munkavállalói iránt vagy az elbocsátásokkal járó konfliktushelyzet elkerülése, esetleg a szégyen érzése (hogy ilyen helyzetbe került egy általa vezetett cég) erősebbek lehetnek, mint a hideg számítások és utólag ezt azzal indokolhatja, hogy a munkavállalók megtartása hosszú távon erősíti a cég lojalitását és motivációját, elkerülheti a fluktuáció költségeit és a tapasztalt munkaerő elvesztését, amik racionális érvek, de a valódi döntést az érzelmei motiválták.
Az ilyen döntések során az érzelmek szorosan összefonódnak az egyén értékrendjével és szocializációjával. A döntések végül tükrözik azt, hogy az egyén milyen erkölcsi normákat tart fontosnak és ez az alapja, az önazonos cselekedetnek.
Mi segíthet?
Azt látjuk, hogy az érzelmek tehát kétségtelenül fontos elemei a döntéshozatalnak mind egyéni, mind csoportos szinten. Az érzelmi intelligencia fejlesztése, az önismeret segít, hogy jobban megértsük a döntéseinket a mindennapok során.
Valójában nem racionális döntésekre van szükségünk, hanem arra, hogy ÖNAZONOS döntéseket hozzunk.
A coaching egy nagyon hatékony eszköz lehet az érzelmi intelligencia fejlesztésében és a döntéshozatal javításában. A coach támogatást nyújt abban, hogy az egyén jobban megértse és kezelje saját érzelmeit, valamint felismerje azok hatását a döntéshozatalra. Emellett a coaching segít az önismeret mélyítésében, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a vezetők tudatosabban és kiegyensúlyozottabban hozzanak döntéseket, különösen morális vagy komplex helyzetekben.
