Az érzelmeink és az azokra adott reakcióink szorosan összefonódnak az életünk minden területén. Ezek az érzelmi reakciók nem kizárólag a jelenből fakadnak, hanem a múltbeli tapasztalataink és a generációs hatások is alakítják. Az ilyen érzelmi reakciók, amelyeket tanultunk és örököltünk, mély hatást gyakorolhatnak az életünkre és a viselkedésünkre. Ez a cikk felfedi a tanult érzelmi reakciók természetét és bemutatja saját tapasztalaton keresztül, valamint figyelmet fordít a generációs hatásokra is.
A tanult érzelmi reakciók olyan tanult viselkedési mintázatok, amelyek nem velünk születnek, hanem amiket az életünk során tanulunk és fejlesztünk ki. Származhatnak a korábbi tapasztalatainkból, a környezetünkből és az általunk megtapasztalt interakciókból. Természetes módon minden egyénnek (individuum) saját érzései vannak és ezekre a személyes érzésekre egyedi módon reagál. Az érzelmi reakcióinkat befolyásolhatják azok a tanult minták és hiedelmek, amelyeket az életünk során szerzünk. Tehát, amikor valaki érzelmileg reagál valamire, az az érzés a saját egyéni érzelmi tapasztalatai és a tanult reakciói eredménye lehet. Ezekre gyakran nem vagyunk tudatosak, hanem helyette „zsigerből” reagálunk.
Megosztok veled egy személyes példát a tanult érzelmi reakciókról.
Fiatal felnőttként a huszas éveimben volt egy gyerekkori barátnőm, akivel igazán bizalmas viszonyban voltunk, mindig megosztottunk egymással mindent, a legtitkosabb érzéseinket és tapasztalatainkat is. Egyszer feljött hozzám, hogy megossza velem egy fantasztikus sikerét. Ahogy elkezdte elmesélni az örömét és az izgalmát, azt vettem észre, hogy valami furcsa érzés kezd bennem kavarogni. Az érzés az irigység volt. Bár boldog voltam a barátom sikere miatt, belül olyan érzés kavargott, hogy „most miért ő nyert, és nem én?” vagy „miért jár neki az, ami nekem nem?”. Persze nem volt igaz, mert a magam módján megvolt mindenem. Ez az érzés pedig gyomorforgató volt, elhomályosította az örömöt és a saját érzéseimre összpontosítottam, ahelyett, hogy örültem volna az övének.
Ez a tanult érzelmi reakció a gyerekkori tapasztalataimból, a tanult megfelelési kényszerből fakadt. A szüleimnek fontos volt, hogy dicsekedhessenek velem és az iskolában is gyakran összehasonlítottak minket egymással, amiből én folyamatosan azt éreztem, hogy nem vgyok elég jó, nem tudok elég jó lenni. Az irigység olyan reakcióvá vált, amelyet – nem tudatosan! – megtanultam, mivel azt tapasztaltam, hogy az irigység az egy jó módszere annak, hogy motivált maradjak és törekedjek a sikerekre.
Később a felnőttkori önismereti munka során rájöttem, hogy ez az irigység nem szolgál jól, az egészséges kapcsolataimat és boldogságomat is tönkreteszi. Meg kellett tanulnom, hogy mások sikere nem veszélyezteti az enyémet és hogy az egyéni boldogság a saját életutam és a saját sikerem megtalálásától függ. Az irigységet átprogramoztam és most már örömmel és inspirációval tekintek mások sikerére, mert felismerem az irigységet, ha megjelenik és ezáltal tudok támogató és motiváló erővé válni a barátaim életében.
Ez a példa jól illusztrálja, hogy a gyermekkorból hozott tanult érzelmi reakciók milyen hatást gyakorolhatnak ránk és kapcsolatainkra. Fontos felismerni ezeket a mintákat és hiedelmeket, és aktívan dolgozni az átprogramozásukon, hogy egészségesebb és boldogabb érzelmi reakciókat fejlesszünk ki.
Nézzünk példát egy generációs hatásra is:
Gyerekkoromban rendszeresen azt tapasztaltam, hogy a szüleim folyamatosan aggódtak a pénz miatt. Mindig a takarékosságra és a spórolásra ösztönöztek, és mindig azt hallottam tőlük, hogy a pénz egyfajta korlátozott és nehézkesen elérhető erőforrás. Ez a környezet és a szüleim reakciói hatással voltak rám és elkezdtem szorongást és bizonytalanságot érezni a pénzzel kapcsolatban.
Ahogy felnőttem, ez a tanult érzelmi reakció továbbra is jelen volt az életemben. Még akkor is, amikor pénzügyi stabilitást és biztonságot értem el, mindig fennállt bennem a félelem és a szorongás, hogy „nem lesz elég” vagy „elveszítem”. Ez az érzelmi reakció erőteljesen befolyásolta a viselkedésemet, a döntéseimet és az önbizalmamat a pénzügyek terén.
A tanult érzelmi reakciók – ahogy látjuk – generációról generációra is átörökíthetőek. A generációs hatások olyan érzelmi reakciókat és hiedelmeket jelentenek, amelyek egy adott családi vagy kulturális környezetben tapasztalhatóak. Az érzelmi reakciók átörökítése generációról generációra többnyire tudattalanul történik, és mély hatást gyakorol az egyén életére.
Az előző példámban említett szülői pénzügyi szorongás és félelem generációs hatásokat mutat. A szüleim saját életükben tanulták meg ezeket az érzelmi reakciókat, és átadták azokat nekem. Ez egy olyan generációs minta, amelynek hatása tovább él az én életemben is, hacsak nem teszek aktív lépéseket a változás és a tudatos átprogramozás felé.
Kilépés a tanult érzelmi reakciók szorításából:
Bár a tanult érzelmi reakciók automatikusak és ösztönösek lehetnek, tudd, hogy nem vagyunk egy életre megpecsételve. Az önreflexió, a pszichoterápia, a coaching, ÍTheta Healing vagy más önismereti módszerek segítségével képesek vagyunk felismerni és átalakítani ezeket a reakciókat.
Az előző példámban említett pénzügyi szorongásra például felismerhettem, hogy ez a tanult érzelmi reakció negatív hatással van az életminőségemre és a pénzügyi helyzetemre. Ezután tudatosan megvizsgáltam és átértékeltem a pénzhez és a gazdagsághoz kapcsolódó hiedelmeimet. A pozitív gondolkodásmód kialakítása és új hiedelmek megtanulása segíthet abban, hogy megszabaduljak a szorongástól és bizonytalanságtól és egészségesebb kapcsolatot alakítsak ki a pénzzel.
A tanult érzelmi reakciók tehát nagy hatást gyakorolhatnak az életünkre és a viselkedésünkre. Saját tapasztalatunk és a generációs hatások mind hozzájárulnak ezekhez a reakciókhoz. A változás ez esetben is rajtunk múlik. A tudatosság és az önismereti munka lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük és átalakítsuk ezeket a reakciókat, így jobb minőségű életet élhetünk és szabadabbak lehetünk, ha megtanuljuk átalakítani a korlátozó hiedelmeinket.
Ez az átalakulás hatással lesz a következő generációinkra, így gyermekeink és unokáink számára is egy kiteljesedettebb élet példáját mutathatjuk és tudatosan támogathatjuk őket a saját önmegvalósításukban.
BAdrienn says:
Sajnos sok rossz dolgot cipelünk magunkkal a gyerekkorunkból. Ezeket levetkőzni, pedig még annál is nehezebb 🙁